A steviashop-ból kapott, saccra mintegy ezer magból 45 csírázott ki. Ez a jósolt tízhez képest hatalmas siker, amit véleményem szerint a magas hőmérséklet (25-27 Celsius), a virágföld és a jó öntözési technika (spriccelés napi háromszor, leakarás folpack-kal).

A tragédia akkor következett be, amikor a családdal el kellett utaznom, és a legjobb megoldásnak az tűnt, ha magammal viszem a kicsinyeket. Azonban nemcsak az utazás nem biztosított ideális körülményeket, hanem az új hely sem, mivel a szobák sötétebbek és hűvösebbek voltak, kirakva a tálcát az udvarra meg túl erős volt a napfény, ami hamar kiszárította a földet.

Az öntözési technika is megváltozott, nem volt spriccelő, hülye fejjel azt gondoltam, úgyis lesz és nem vittem a sajátomat. Egy szivacsból csavartam a vizet, de ez úgy tűnik nem volt olyan egyenletes, mint a spriccelő.

Három csíra maradt meg, majd az egyik itthon szintén elpusztult. Viszont egy mag kihajtott, így három csírám van.

A csírázás az ötödik naptól kezdődött és két hétig újabb és újabb magok keltek ki. Az egyik életben maradt csírának mindössze 1 sziklevele van, ami ugye jelentheti azt , hogy nem sztíviáról van szó, de mivel igen hasonlít a többire valami másféle degenerációra gyanakszom. Meglátjuk.